Isaszeg
Szabó László Bence
Céltudatos, fotós, sokoldalú, táncos. Laci 22 éves, a világra nyitott személyiségének köszönhetően sok mindenben kipróbálta már magát az életben. Íjászkodott, focizott, jelenleg táncol, tanít, tanul, fotózik. Az isaszegi közösségi élet állandó szereplője, szervezője, aktív tagja. Óvodás kora óta az Isaszegi Csata Táncegyüttesben táncol.
2019-ben Kapuváron a Csata Táncegyüttes hagyományőrző csoportjával a Muharay Elemér Népművészeti Szövetség minősítő versenyén Kiváló Minősítést szereztek. Több alkalommal szerepeltek nemzetközi néptáncfesztiválon isaszegi táncokat bemutatva, népszerűsítve ezzel hagyományainkat, értékeinket. Legutóbb pedig 2024 novemberében a "Járd a saját táncod!" régiós szólótáncversenyen Laci és párja Rafael Orsolya Ezüst Minősítést kapott.
- Az tudható, hogy nagyon sok minden érdekel, rendkívül aktív vagy itt Isaszegen. Mi az, amivel a legszívesebben töltöd most az idődet?
- Időszakosan vannak kedvenc tevékenységeim, jelenleg a tánc és a fotózás az, ami a hétköznapok mókuskerekéből kihúz, és a pihenést és a feltöltődést jelenti. Heti 4-5 órát próbálok a Csata Táncegyüttessel, és most már tanítom is kicsiknek, gyerekeknek a néptáncot.
- Hogyan éled meg, hogy amit eddig tanultál, azt most taníthatod is?
- Nem új terep ez nekem, hiszen szüleim tagjai egy íjászegyesületnek, ők sokszor szerveztek nyári tábort, és korábban segítettem nekik a táboroztatásban. Most az 5-8 éves korosztályt tanítom táncolni, nagy öröm velük foglalkozni, sokat kapok tőlük. Többen már ismertek helyi rendezvényekről, hamar megtaláltam a közös hangot velük.
Laci saját bevallása szerint szüleitől "örökölhette", hogy ilyen aktív közösségi életet él, illetve már nagyszülei is azt a példát mutatták, hogy közösen lehet megoldani a dolgokat. "Csináljuk együtt!"- volt a mondás, folyamatos tenniakarás jellemezte őket is.
- A fotózással hogyan kerültél kapcsolatba?
- Édesapám unokatestvére természetfotós, amikor vele voltunk nyaralni Gemencen, akkor először apukám szeretett bele ebbe a hobbiba, utána következtem én. Minden második hétvégén járom az erdőket, mezőket és fényképezek. Az utóbbi időben elkezdünk járni az Alpokba, elmondhatatlan érzés, amikor csak a tiszta természet vesz körül. Ideális helyszín a befelé fordulásra, önmagunkban való elmélyedésre. Mivel a családban vadászok vannak, ezért a legközelebb hozzám a nagyvadfotózás áll.
- Nem veszélyes ez? Hogy lehet megúszni, hogy megtámadjon egy erdei vad?
- Nem a veszély elkerülése a lényeg. Én inkább azt mondanám, hogy az a jó természetfotós, aki úgy tudja megközelíteni a témát, és úgy tudja elhagyni a téma helyszínét, hogy ne tegyen kárt a természetben, és a vad se vegye észre. Maradni kell egy bizonyos határon belül.
Laci amikor kisgyerek volt, és feltették neki a "szokásos" Mi leszel, ha nagy leszel? kérdést, rögtön rávágta viccesen, hogy FŐNÖK. Még most sem tudja, hogy pontosan mi lesz a pénzkereső foglalkozása. Ami biztos, hogy villamosmérnöknek tanul, és gazdasági végzettséget is szeretne, de ami ennél is biztosabb, hogy igazi lokálpatriótaként kizárólag Isaszegen tudja elképzelni az életét.
- Szeretek utazni, erre van is lehetőségem a Csata Táncegyüttessel külföldi fellépések alkalmával, és a fotózás kapcsán is szeretek ismeretlen vidéken járni, de itt, Isaszegen szeretnék élni, a szívem mindig visszahúz ide a Gödöllői-dombsághoz.
- Mi az, amire igazán büszke vagy? Valami, amit magad találtál ki, és aztán meg is valósítottad azt?
- Most aktuálisan az, hogy az Isaszegi Fotós Egylettel csináltunk egy jótékonysági eseményt, aminek az ötlete tőlem jött. De a kivitelezésben főleg Dr.Székelyné Opre Mária segített, illetve mi, fotósok ezt igazából csapatként csináljuk. Egy nehéz helyzetbe került családnak gyűjtöttünk. Nem vagyok egyszemélyes játékos. Vallom, hogy együtt mindig többre megyünk!
Gratulálunk Laci a sikereidhez, és kívánunk minden jót az életben.
