Településtörténet

Városunk bemutatása

A Rákos-patak mentén, a Budapest-Hatvan vasútvonal mellett, Gödöllő várostól 9 km-re, a Gödöllői-dombság kapujában, nagyon szép természeti környezetben található Isaszeg. Jelenleg 10 400 lakosa van, mely az elmúlt tíz évben folyamatosan emelkedő tendenciát mutat. A város közigazgatási területe: 5484 hektár.

A határ a Gödöllő-ceglédberceli dombság részét képező Felső- és Alsó-Tápió s a Rákos völgy közötti dombvidéken terül el. A felszín alapját a felsőpannóniai időkből származó folyóvízi üledékek, továbbá az ugyanebben az időben keletkezett édesvízi mészkő és márgás rétegek alkotják. A negyedkor elején történő hegységképződés során a terület kiemelkedett, és sakktáblaszerűen Északnyugat-délnyugati törések mentén feldarabolódott, majd a megindult és jelentős lepusztulás következtében ezek a rétegek helyenként a felszínre kerültek. A feldarabolódás folyamán különálló rögök is keletkeztek, ilyen a Kálvária hegy (301 m). A településtől keletre húzódik a Duna-Tisza közötti vízválasztó. A város területére, a Gödöllő felől nagyjából Észak-déli irányból érkező Rákos-patak folyása itt megtörik, és iránya Kelet-nyugati lesz.

A város éghajlata mérsékelten meleg és száraz. Napfénytartalom: 1950 óra/év, középhőmérséklet: 10 C, csapadékösszeg: 601 mm/év. Az Isaszegen átfolyó Rákos-patak vize egykoron több malmot hajtott. A Rákos-patak mellett találjuk a 6,9 ha kiterjedésű "tőzeges" horgásztavakat, mely több tóból álló rendszer Gödöllő és Isaszeg között a horgászoknak egész évben szórakozási lehetőséget nyújt. A természet védelmét szolgálja a Gödöllői-dombság Tájvédelmi Körzet, melynek jelentős része átnyúlik a település határába. A védelem célja a természetes erdőtársulások (lösztölgyes, tatár-, juharos tölgyes, virágoskőrises-molyhos tölgyes, galagonyás, láperdők) és élőviláguk megőrzése, rekonstrukciója.

A település összetett nevének első tagja eredetileg "irsa" azonos az Albertirsa összetett községnév második tagjával. A szláv eredetű irsa jelentése égerfa. A "szeg" pedig a magyar szöglet, zug jelentésű főnév. Isaszeg nevének jelentése tehát: égerfákkal benőtt szeglet. 

A határból az ekevas és ásó sok-sok, egykor e tájon élt ember emlékanyagát fordította ki. A régészek meghatározták az előkerült leleteket, és megállapították, hogy a település határa már a neolitikumban is lakott helynek számított. Ezt követően megfordultak itt a bronzkor, a vaskor, a római kor és a népvándorláskor különböző népei. Emlékanyaguk egy részét a Helyi Múzeumban tanulmányozhatjuk.

Isaszeg a magyar történelembe IV. Béla és fia István (a későbbi V.) ifjabb király 1265. márciusában lezajlott csatával vonult be. A település külső területe Szentgyörgypuszta, a középkorban szintén település volt. Első okleveles említése 1430-ból való. Fontos dokumentum az 1274-ben keletkezett oklevél, amelyben IV. (kun) László király engedélyezi Kárászi Sándor bánnak (aki egyébként István oldalán részt vett az isaszegi ütközetben), hogy isaszegi birtokát feleségének adományozza.

Az isaszegi nemesi család első okleveles említése 1373-ból való. A XV. század elején a Domoszlói család és a nánai Kompoltiak kezében volt a falu, ahol 1402-ben 21 lakott és 9 elhagyott telket írtak össze. Aztán az 1430-as évek végén Isaszeg is a Rozgonyiak hatalmas birtoktömbjéhez került.

A hagyomány szerint 1514-ben Dózsa György paraszthadainak egységei Isaszeg mellett is megütköztek a nemesi seregekkel.

A XVI. században a török uralom idején is lakott maradt a falu. Az összeírások malmot, sőt tavat is említenek. Aztán a tizenötéves háborúban Isaszeg is elpusztult, és csak a török kiűzése után, 1690-ben kezdték újjáépíteni. Ekkor Tilmon Ferencnek és Bossányi Krisztinának a birtoka, akiktől gróf Grassalkovich Antal kezére vásárlás útján jutott. A település élete ettől kezdve a Gödöllő központú domíniummal forrt össze. Lakói gyorsan szaporodtak: 1715-ben még csak 21, 1760-ban már 202 adófizetőt írtak össze. Az újraépítés első éveiben néhány német család érkezett a faluba, aztán a XVIII. században, különösen Grassalkovich birtoklása idején szlovák parasztok népesítették be a községet. Néhány protestáns és zsidó családot leszámítva a falu lakói mindvégig római katolikusok voltak.

Kiemelkedő eseménye a község történetének az 1848/49-es szabadságharc legfényesebb magyar győzelme, amelyet 1849. április 6-án aratott a Görgey vezette magyarfősereg a hátráló osztrákok fölött. A tavaszi hadjárat néven ismert, a Tisza vonalából megindult lendületes magyar előretörésnek az volt a célja, hogy a Windischgraetz irányította osztrák fősereget kiűzze az országból. A fő irányban Tápióbicskénél csatát nyert magyar I. és II. hadtest (Klapka és Damjanich tábornokok vezetésével) Dány-Isaszeg irányában hajtották nyugat felé Windischgraetz és Jellasics katonáit, míg a jobb szárnyon Gáspár András ezredes VII. hadteste Hatvannál megverte a hátráló Schlick tábornok alakulatait. Az osztrák főerők a terep adta lehetőségeket kihasználva Isaszeg környékén védelmi vonalat építettek ki, és így csatára kényszerítették az előretörő magyar csapatokat. A Királyerdőnél kezdődött a szabadságharc legvéresebb csatája, amely a sötétség beállta után az égő falu házai között is folytatódott. Klapka, Damjanich, Aulich, Nagysándor József katonái Wysoczki lengyel légiósai csatát nyertek a végsőkig harcoló osztrákok fölött. Igazán akkor lett volna teljes a diadal, ha Gáspár András nem elégedett volna meg hatvani sikerével, és nem ragaszkodik a haditervhez, mely szerint neki Bag-Domonyvölgy között védelmi állásban kellett maradnia, hanem egy átkaroló mozdulattal a menekülő osztrákok hátába kerül. Mivel ez elmaradt, a vert császári seregek kicsúsztak Görgeyék kezéből és Vác felé menekültek. S bár ezt követően Vácnál és Nagysallónál is megverték őket, a maradék erők mégis megmenekültek. Mindez természetesen nem kisebbíti az isaszegi fényes diadalt, amelynek során, a csatatéren 1000 osztrák és 800 magyar katona maradt holtan és súlyosan megsebesülve.

Egyébként a II. világháborúban is súlyos harcok zajlottak le a községben és határában. A visszavonuló német és magyar haderők erődített vonalat építettek ki a főváros védelmében, amelyet Attila-vonalnak neveztek. E védelmi rendszer kiépítésébe bevonták a polgári lakosságot, ám részt vettek zsidó és lengyel-munkaszolgálatosok is. A védőöv első és második állásait főleg magyar csapatok szállták meg. A II. Ukrán Front kötelékébe e térségben előretörő 7. román gyalogos hadtest december 5-12-e között - éppen a megerősített védelem miatt - csak a falu felét tudta elfoglalni. Az erőgyűjtés és az ismételt támadás megindulása után december 26-án sikerült csak megtörni a magyar s német ellenállást, és birtokba venni a községet.