Isaszeg
Szöllősi Anna
Táncos, nyitott, kísérletező.
Anna 20 éves, a Dózsa György Táncművészeti Szakgimnáziumban érettségizett 2024-ben, idén szakvizsgázott, végzettsége táncművész.
Még a 2010-es években a Mozdulj Velünk Egyesület szervezett táncos tehetségkutatókat az isaszegi sportcsarnokban Sztárláb néven. Anna itt többnyire szólóban versenyzett, háromszor lett aranyérmes és egyszer második helyezett. Három éve kezdett a filmezés irányába is kacsingatni, jelenleg leginkább a filmkoreográfus szak vonzza. Külföldi filmprodukciókban és magyar filmsorozatban is statisztált.
- Hogyan kerültél kapcsolatba a tánccal?
- Négyéves korom óta táncolok, először balettoztam, és a néptáncot is kipróbáltam, végül hamar rájöttem, hogy ez a két műfaj nem teljesen az én világom. Ezután az Isaszegi Klapka György Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola társastánc tanszakán tanultam. Emellett kiskorom óta külön is jártam táncolni. A hiphop volt az a műfaj, amibe akkor beleszerettem, ennek a műfajnak több oldalával is megismerkedtem. Miután a Dózsa György Táncművészeti Szakgimnáziumba kerültem, sokat változott a személyiségem, és a tánc művészibb oldala felé fordultam, a kortárs modern táncban találtam meg önmagam, az improvizáció vonz.
Az improvizáció rögtönzés, egyfajta spontán mozgás. Egy kreatív folyamat, amely a táncos számára lehetővé teszi, hogy az adott pillanatban megjelenő érzései és gondolatai alapján mozgásokat hozzon létre. Segít a saját mozgásnyelv kialakításában, fejlődik az érzékelésképesség, a reakciókészség, az önkontroll, a kreativitás és a művészi kifejezőképesség.
- Nemrég szakvizsgáztál, vége a középiskolás éveknek. Mit adott neked ez az iskola és az elmúlt öt év?
- Szerintem sokat fejlődtem, rengeteg impulzus ért, sokkal nyitottabban állok a világhoz, mint korábban. Idén a labormunkánk volt az egyik legmeghatározóbb. Nemcsak a tudományok világában érdemes és lehet kutatni, hanem a művészetben is, ezáltal pedig önmagunkban. Nálunk ez úgy nézett ki, hogy egy témát kellett választani, és azt feldolgozni a táncban. Ez egy féléves munka volt, terepre is mentünk.
- Milyen témát választottatok a társaddal?
- A hajléktalanságét. Erre a témára vevő volt egy osztálytársam is. Hogy miért ez volt a témaválasztás? Előítéletes voltam ezekkel az emberekkel kapcsolatban, és azt gondoltam, hogy ezt szeretném feloldani. Volt rá példa, hogy odamentem hozzájuk, beszélgettem velük, cikkeket is olvastunk róluk. Amit nem ismerünk, ahhoz érdemes közel menni, és úgy véleményt alkotni. Másrészt a művészetekben, így a táncban is csak akkor lehet valamit hitelesen kifejezni és átadni, ha magamévá teszem, önmagamba olvasztom a témát. Így tudtunk magunknak karaktert építeni. Ennek a tapasztalásnak végül az lett az eredménye, hogy megszűnt minden előítéletem a hajléktalanokkal kapcsolatban. Számomra ezt jelenti a nyitottság.
- A filmezés hogy jött az életedbe?
- Három éve diákmunkát kerestem, elmentem egy castingra, majd statisztálni kezdtem. Az első statisztamunkám a Dűne 2-ben volt, utána sok más amerikai produkcióban is dolgoztam, majd az RTL csatornán futó Pokoli rokonok című magyar sorozatban. A filmezést később szeretném majd ötvözni a tánccal, a filmkoreográfia nagyon érdekel. Korábban nagyon célorientált voltam, ami szerintem jó, de egy beszűkült látószöggel, túlságosan akarva küzdöttem a céljaimért. Most úgy látom, ha görcsös az akarat, és nagyon egy irányba fókuszálok, akkor lehetőségek mehetnek el mellettem. Nyitottabban álok az élet által feldobott lehetőségekhez.
- Mi véleményed a versengésről? A táncban, filmezésben van versengés?
- A tánchoz magabiztosság kell, kitartás, rengeteg gyakorlás, mint mindenhez, amiben fejlődni szeretnénk. Nem szeretem másokhoz hasonlítgatni magam, minden táncos a maga nemében egyedi. Én például nem vagyok balettos alkat, ezt nem is szégyellem, persze az alapokat ismerem. Elfogadom a gyengeségeimet, és az erősségeimet is ismerem. Már a versenyeket sem tartom fontosnak, amit tanultam, azt nem egy versenyen szeretném megmutatni, nem egy zsűrinek, hogy ők pontozzák, hanem előadni szeretném azt egy érdeklődő közönségnek. A versenyzés nem az én világom, én kísérletezni szeretek a táncban is, ezért az improvizáció áll hozzám közel.
- Mondhatjuk, hogy neked a hobbid a munkád?
- Nem. A hobbim a vitorlázás. A tánc és a filmezés munka, ha valami a hobbim, az azt jelenti, hogy a szabadidőmben csinálom, amikor épp időm van rá. A munka ennél komolyabb, ahhoz felelősség is tartozik.
- Hogyan látod magad a jövőben?
- Több mindent is látok. Látom, ahogy társulatokhoz elmegyek majd esetleg castingra, kisebb kutatói munkákra, most épp egy külföldi filmes képzéssel szemezek, néha a táncoktatás is eszembe jut, illetve más táncos munkák, vagy hogy külföldön turistákat hajóztatok. Jelenleg egyébként Konyári Edinka cégénél dolgozom casting szerkesztőként. De nem szeretnék arra rástresszelni, hogy most azonnal meglegyen az irány, mert biztos vagyok abban, hogy pont akkor lesz meg, amikor majd meg kell lennie.
Kívánunk sok sikert a kitűzött céljaidhoz!
Fotók: Mészáros Csaba
